A golden retriever története a XIX. században kezdődött Skóciában. Abban az időben számos angol nemes próbálta kitenyészteni a tökéletes vadászkutyát. A skót vidékek ideális vadászterületek voltak és a korabeli tenyésztők igénye nem csupán egy jól használható, hanem egyben szép megjelenésű, megbízható családi kutyára is kiterjedt. A golden retriever alakítói egy olyan kutyát akartak, aki a lelőtt vadat felkutatja és behozza a vadásznak.  Nem ismer akadályt, legyen az, sűrű bozótos, vagy erdő, akár víz. A mai napig ezek a képességek megmaradtak benne.

Sir Dudley Marjoribanks brit arisztokrata - későbbi Lord Tweedmouth - az 1800-as évek második felében a skóciai Loch Ness közelében levő Guisachan nevű birtokán élt. A birtok kulcsfontosságú Lord Tweedmouth ideális tulajdonságokkal rendelkező vadász- és családi kutyára vonatkozó álmainak valóra váltásában.

A mai goldenek ezen társas vadászkutyák leszármazottjai. Fő jellemzőjük, hogy vezetőjük lába mellett türelmesen sétálnak vagy várakoznak, míg parancsot nem kapnak egy vad elhozására, legyen az vízi vagy szárazföldi elhozás. Szintén remekül helytállnak a vad felkutatásában és megtalálásában, felvéve annak illatát, ehhez kihasználva a szél mozgását, mely a vad pontos helyére vezeti őket. Mindehhez azonban szükséges az átlagon felüli intelligencia, a taníthatóság és a jó fizikai állapot. Valamint az engedelmesség és a ’will to please’ magatartás a vezetője felé. Egy retriever alapvetően kell, hogy kiváló szaglással, illetve erős találni akaró-, és elhozás vággyal rendelkezzen, amihez a puhaszájúság alapkövetelmény; a vadat sérülés nélkül a vezetőjének a kezébe kell átadnia. Végül, de nem utolsó sorban egy golden retrievernek magabiztosnak kell lennie, barátságosnak ahhoz, hogy akár egy csoport részeként is tudjon dolgozni vadászatokon más vadászok és kutyák társaságában.

Guisachan 1865 körül, a kutya a kép bal oldalán Nous.

Mivel társas lények, az ember közelségét maximálisan igénylik, családjuk minden mozzanatára reagálnak, nem véletlen, hogy sokukat terápiás célra is tudják használni. A kutya asszisztált terápia révén idősek, betegek életét teszik szebbé, könnyebbé, sőt, a gyógyulásukat is nagy mértékben segíthetik. Segítő kutyaként mozgáskorlátozottak, és újabban pl. epilepsziás betegek életét is megkönnyítik. Előbbi esetben például segítenek ajtók, szekrények kinyitásában, öltözésben, a legkülönfélébb tárgyak hozásában (kiváló apportírozó ösztönük sokat segít ebben), míg érzékenységüknek, szenzoraiknak köszönhetően képesek lehetnek epilepsziás roham előre jelzésére is, így beteg gazdijuk felkészülhet rá, védekezhet ellene (illetve esetleges negatív hatásait csökkentheti).